Scipio – Adatlap
Név: Scipio
Faj: Birodalmi
Kor:
Frakció: Companions
Jellemzés: Scipio, lévén élete jelentős részét földműveléssel és vadászattal töltötte, erős testfelépítésű, szívós alkat. Haja és bőrszíne a birodalmiakra jellemzően sötétebb tónusú, beszédhangja mély, markáns. Józan, hideg fejjel gondolkodó, megfontolt személyiség, aki inkább kerüli a bajt és a felesleges kockázatot, ha teheti. Tisztessége és becsülete a helyén van, barátaiért, azokért akiket tisztel, bármikor tűzbe teszi a kezét. Szeret nyílt lapokkal játszani, így, bár alapvetően tisztelettudó, hajlamos olykor nyers modort tanúsítani mások felé. Kiválóan tud csapatban dolgozni, igyekszik nem a saját feje után menni, azonban nem fél megtagadni az egyértelműen veszélyes, túlontúl kockázatos és a csapat egészét veszélyeztető parancsokat. Nem érdekli kimondottan sem a vallás sem a politika, ám mások nézeteit ritkán kérdőjelezi meg. Tiszteletben tartja eképpen az északi isteneket és vallást is, a politikai konfliktusokat pedig igyekszik kerülni – úgy véli, Skyrimnak több esélye lenne a sárkány-fenyegetés ellen, ha népei a belviszály helyett össze tudnának fogni, ám már nem lát erre túl sok esélyt.
Zsoldosként, majd Companions-tagként töltött ideje alatt számos fegyvert volt szerencséje használni és szerezni, ám állandó társa csak a Stormfang, egy különleges, kétkezes kard maradt, egy birodalmi íj, valamint magánál hord egy kisebb méretű törp csatafejszét és egy mágikus ork tőrt is. Hű társa Luther, egy szívós északi ló, melyet még évekkel ezelőtt, egyik hosszú windhelmi útján vásárolt. Scipio viselete általában egyszerű, vastag és réteges északi viselet vagy acélpáncél, ám ha nagyobb harcok várnak rá, különleges, ’ebony’ vértjét ölti magára.
Története: Számos kalandot és sárkányszülötté válását követően Scipio elég pénzt szerzett Companions-küldetéseiből és zsoldosmunkájából, hogy végre visszavonulhasson Cyrodiili birtokára. Skyrim és Cyrodiil határán azonban csakhamar utolérte őt a háború szele – egy csapat súlyosan sebesült stormcloak kérte a segítségét, hadd szálljanak meg istállójában és ehessenek meleg vacsorát. Scipio, lévén mentes a politikai elfogultságtól, engedett a sebesült szakasznak, s hagyta, hogy a katonák birtokán időzzenek. Nem telt bele sok idő, míg néhány birodalmi felderítő észrevette a stormcloak csapatokat a Florentius-farmon, így néhány nap múlva, egy éjjel, megtámadták Scipio otthonát, meggyilkolva vagy letartóztatva mindenkit, akit ott találtak. A lovakat szétzavarták, a birtokot felégették, Scipiot pedig néhány stormcloakkal együtt menekülve fogták el a határon. Helgenbe szállították őket, ahol kivégzésüket tervezték, ám egy sötét árny tűnt fel az égen – Alduin. Scipio megmenekült, ám megrettenve a látottaktól tovább futott, egészen Morthalig, ahol maradék pénzéből Alethius álnéven vett egy kicsiny kunyhót.
|