Név: Elinor
Faj: Bosmer
Kor: 25
Frakció: Thieves Guild (Guildmaster) 

Jellemzés: Külsőre Elinor is  fajtársaihoz hasonló jegyeket hordoz. Viszonylag alacsony és vékony testalkatú, bőre sötétebb a Skyrimban őshonos északiaknál, de nem olyan barna, mint egynémely bosmeré. A tekintete az egyetlen, amiben mégis nagyban különbözik: születése óta világosabb a szeme az átlagosnál. Közelről látszik az írisze, vagy ha megfelelő szögben éri fény, de egyébként szinte teljesen fehér színű. Ennek ellenére azonban remekül lát. Haját általában összefogva szereti hordani, vagy ha csuklyát visel, felkontyolja, hogy ne akadályozza. 
Meglehetősen zárkózott idegenek társaságában, hiszen ezt a munkája is megköveteli, azonban ha teheti, szívesen tölti az idejét az erdőben és az emberek között egyaránt. Valójában nem is tagadja, hogy alapvetően könnyen rokonszenvesnek talál bárkit, s emiatt óvatosnak kell lennie.

Története: Még soha nem látta Valenwood erdejét, mesékből ismeri csupán ősei otthonát. Cyrodiilban látta meg a napvilágot, de ott sem maradt sokáig, szülei egy jobb élet reményében vándoroltak tovább, míg végül Skyrimben kötöttek ki.
A polgárháború kitörését megelőző időszakokban is érezhető volt már a provinciában az általános feszültség. Egy alkalommal aztán zűrzavar ütött ki Solitude-ban, amikor a kis család is ott tartózkodott és a tömegben Elinor elszakadt szüleitől. Az esetre halványan emlékezik csupán, akkor és később is hiába próbálta keresni őket, minden próbálkozása eredménytelennek bizonyult. 
Miután magára maradt, kezdetben alkalmi munkákból próbálta eltartani magát, már amire gyermekként lehetősége volt, de aztán rövid időn belül tolvajláshoz folyamodott, amiben határozottan tehetségesebbnek bizonyult, mint takarításban, pásztorkodásban, vagy épp gyomlálásban. A képzettség hiánya azonban pár éven belül megmutatkozott, s a városőrséggel a nyomában el kellett hagynia Solitude-ot, ahonnan aztán délebbre költözött, s Falkreathben rövid időre fel is hagyott a kétes kenyérkeresési módszerrel, az ottani erdők gazdagságának hála vadászatból is megélt. Egy alkalommal aztán mégis igent mondott egy utolsó munkára, ahol a Tolvajok Céhének egy tagjával találkozott, s így szerzett egyáltalán tudomást a csoport létezéséről. [Thieves Guild Questline cselekménye zömében].